Lentner Csaba: Újabb pénzügyi válság előtt a világ?

Etika és felelősség a pénzügyi életben címmel jelent meg a Friburgi Egyetem professzorának, Paul H. Dembinskinek a könyve, amelynek magyar kiadását Lentner Csaba közgazdászprofesszor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem intézményvezetője lektorálta. A tudós kötetét szerdán mutatták be a Keresztény Társadalmi Elvek a Gazdaságban (KETEG) Alapítvány szervezésében. Az eseményen Lentner Csaba professzor előadásában egyebek mellett hangsúlyozta, Dembinski azok közé a közgazdászok közé tartozik, akik egy új – illetve a bibliai tanításokon alapuló, tehát inkább újjáéledőnek nevezhető – gondolkodás képviselője. E szemlélet jellemzője, hogy a kommunizmus bukása és a pénzügyi válság után egy fenntartható, az embert középpontba állító gazdaságot tart kívánatosnak. Lentner Csabát kérdeztük a könyvbemutató után. Blogstar interjú.

 –  A tíz éve kirobbant pénzügyi válság nagy károkat okozott a világ gazdaságában, így nálunk is. Ismert, hogy sajnos a Gyurcsány-Bajnai kormány lényegében egy lépést sem tett a védekezés érdekében. Pénzügyi vonatkozásban azóta már érzékelhető változás, etikai konzekvenciákról azonban mégsem beszél senki. Hogy van ez?

– Az elmúlt tíz évben a világ vezető kormányai, a nemzetközi pénzügyi intézmények a 2007-2008-as válság számviteli, pénzügyi, banki problémáit már tisztázták. Történt előrelépés, hiszen erősebbek lettek a szabályok, az ellenőrzési tevékenység is kiszélesedett, azonban az elmúlt tíz évben sem következett be az etikai felelősség megállapítása. Míg a számviteli, felügyeleti szabályok erősödtek a pénzügyi szektorban, az etikus magatartás követelményei és szokásai mit sem változtak. Úgy vélem, ha a folyamatok így mennek tovább, hogy nincs etika a pénzügyekben, a gazdaságban, ha hiányzik a társadalmi felelősségvállalás, akkor a világ gazdasága újra válságba fog kerülni.

– Mit kellene kimondani ahhoz, hogy ezt el lehessen kerülni?

– Mind a bankári tevékenységben, mind a hitelezetti magatartásban a felelősség kérdéskörét kell tisztázni. Kiemelten fontos a felelős gazdálkodás, a felelős hitelnyújtás, illetve a hitelfelvevői oldalon a felelős gazdálkodás és a pénzügyi tudatosság a kölcsön vett pénzzel. A világ vezető bankjai ezzel ma sem törődnek. A másik oldalon az állampolgárok, a vállalatok a bankokra bízzák rá a megtakarításaikat. Látható ma is, hogy a pénz eredeti tulajdonosa és a források fölhasználója, tehát a betétes és a hiteles között információs asszimetria van. A baj az, hogy a pénzintézetek ezt az asszimetriát nem csökkentik. Sőt, erre még rá is tesznek azzal, hogy a pénzeket szabadon, a gazdasági folyamatok pénzigényét meghaladóan áramoltatják. Nem átláthatóak a hitelezési ügyletek, terjednek a derivatívák. Derivatívák pedig azok a pénzügyletek, amely mögött nincsen gazdasági teljesítmény. A gazdaság nem működik az ügyletek mögött, csak a pénzforgalom bonyolódik. Ahogy Dembinski professzor utal rá, a világnak ezen sürgősen változtatni kell.

– Volt erre kezdeményezés a G20-aktól 2009-ben, mégsem léptünk sokat előre…

– Valóban Pittsburgben gyűltek össze a világ legnagyobb gazdaságait és az Európai Uniót tömörítő szervezet tagjai, hogy erősebb szabályokat állapítsanak meg. Sőt, még az offshore cégek tevékenységét is visszafogták volna, szabályokat fogalmaztak meg e szervezetek tevékenységének szigorúbb keretek közé szorítására. Viszont ahogy a világ gazdasága jött ki a válságból, úgy az etikai felelősség kérdései elhalványultak. Az Egyesült Államokban is arról lehet hallani, hogy milyen dinamikusan emelkednek a hiteltrendek, mennyire veszik igénybe az emberek a hiteleket.

Fontos, hogy nő a hitelállomány, de hogy ezeket a hiteleket nem etikus körülmények között folyósítják, abban biztos vagyok és ez a világgazdaságban rövidesen újabb problémát fog okozni. Ezt jó volna időben elkerülni. Amíg a 2007-2008-as válság előtti etikai, felelősségi hiányosságok tovább érvényesülnek, akkor joggal tehetjük fel a kérdést, hogy újabb pénzügyi összeomlás előtt áll a világ?

Ez a könyv egy iránytű ahhoz, hogy a pénzügyi folyamatok közérthetőbbek, átláthatóbbak legyenek. Zsinórmértéket fogalmaz meg mindannyiunknak, hogy akár vagyonnal rendelkezünk, akár bankári tevékenységet végzünk, akár kölcsönt veszünk föl a bankban, felelősségteljesen kell viselkedni.

– Itt például a magyar pénzügyi hatóságok felelősségéről is szó van, amelyek sok esetben felelőtlenül viselkedtek a 2008 előtti időszakban. Ennek lett a súlyos következménye a devizahitelesek krízise. Ezt hogy látja?

– A 70-es évektől kezdődő neoliberális gazdasági rend szerte a világban nem tudta az emberek életszínvonal-emeléséhez a munkabér-többletet biztosítani. Nem nőtt a munkahelyek száma, a fizetések mértéke, vagy ha nominálértékben nőtt is, az infláció elvitte. Mindenhol – így Magyarországon is – arra a technikára álltak rá a bankok, hogy hitelből adtak a lakosságnak elkölthető pénzt. Viszont ezek az állampolgárok nem voltak hitelképesek. Nem kellett hiteldokumentáció, nem kellett szinte a személyt se beazonosítani a hitelfelvételhez. Az Egyesült Államokban úgy is adtak hiteleket, hogy valakinek behajthatatlan fennálló hiteltartozása volt. Magyarországon 2004-től ugyanezek a folyamatok megfigyelhetők.

Nálunk is vannak ma is rossz hitelesek. Olyanok, akik már nem kapnak kölcsönt a bankoktól, más hitelezőktől azonban mégis hozzájutnak annak ellenére, hogy lejárt hiteltartozásaik vannak. Keresetigazolást nem kérnek tőlük. Rövid távon ebből a „mozgóbankárnak”, gyorskölcsönző pénzintézetnek óriási nyeresége származik. Amikor azonban a kár, a veszteség jelentkezik, akkor az adófizetők széles körének kell a hiányokat rendezni.

– A 2008-as válság idején a Pénzügyi Szervezetek Állami felügyelet külön működött a Magyar Nemzeti Banktól, s az MNB sem figyelt kellő szigorral ezekre az anomáliákra. Nem védte a hitelfelvevőket, inkább szabadjára engedte a bankokat. Tehát az állam nagyon is felelős volt például a devizahitelesek válságáért?

– Magyarországon a rendszerváltozást követően az állami bankfelügyelet mindig is gyenge lábakon állt. A bankok felügyelete a bankfelügyeletre, az átfogó pénzügyi stabilitás biztosítása a Magyar Nemzeti Bankra és a Pénzügyminisztériumra is tartozott. E három intézmény ellenőrzési tevékenysége viszont nem volt összehangolva. Ezért 2013-tól – nagyon helyesen – a bankfelügyelet beolvadt a Magyar Nemzeti Bankba, amely a nemzetgazdasági pénzügyi felügyeletét, s az egyes bankok felügyeletét is ellátja, illetve a Nemzeti Bank szabályozó hatóságként is működik. Így ez a három jogkör, a makrogazdasági pénzügyi felügyelet, a bankfelügyelet és a szabályozó hatóság egy intézményhez kerülve növelte a hatékonyságot.

Ez a szervezeti változás jelentős pénzügyi stabilitást hozott az országnak.

– Ez a nagymértékű szervezeti változás elegendő az állampolgárok védelmére is?

– Bár a személyes felelősséget soha nem lehet figyelmen kívül hagyni, mégis nagymértékben érinti az állampolgárokat. Azonban megállapítható, hogy a 90-es évek bankcsődjeihez vagy a Kereskedelmi & Hitelbank brókerbotrányához hasonló krízisek 2013 után nem ismétlődtek. Sőt, a Magyar Nemzeti Bank 2013-tól a preventív rendszerével képes arra, hogy a pénzügyi válságokat már csírájában elfojtsa. Gondolok itt a Budacashre vagy a Questorra. A Budacash esetében például már az felfedte a problémát, hogy a Magyar Nemzeti Banknak ellenőrzése készült, s ennek elment a híre.

Nyugodtan kijelenthető, hogy Magyarországon a következmények nélküli ellenőrzések korszaka lezárult.

– Van-e ennek hatása arra, hogy most sokkal jobban teljesít a gazdaság, mint 2010 előtt?

– Erősebb a gazdasági fegyelem, nő a magyar gazdaság teljesítménye, egyúttal a családoknak, a vállalatoknak is több a vagyoni bevételük, értékük. Nagyon lényeges, hogy a növekedést úgy értük el, hogy bennünket mind nemzetgazdasági szinten, mind vállalati és egyre inkább háztartási szinten is pénzügyi stabilitás övez. Tehát a veszteségek nem csökkentik a magyar gazdaság növekedési ütemét. Igaz, 2002 után is emelkedett a gazdaság teljesítménye, „dübörgött a gazdaság”, azonban ezt a gazdasági növekedést 2002 és 2008 között óriási mértékű nemzetgazdasági, vállalati és a háztartásoknál jelentkező eladósodás övezte. A pénzügyi egyensúly tehát 2002 és 2008 között megbomlott, közel voltunk ahhoz, hogy Magyarország Görögország sorsára jusson, és a pénzügyi csőd jogi értelemben is bekövetkezzék.

– A könyvbemutatót egy keresztény alapítvány szervezte. Van-e a kereszténységnek szerepe abban, hogy komoly változás ment végbe a gazdaságunkban? Illetve keresztényi szemüvegen át milyen kilátásokkal számolhatunk?

– Az egyházi tanításokban, evangéliumokban olvashatjuk, hogy a vagyon birtoklása felelősséggel jár. Olvashatjuk, hogy a spekulatív ügyleteknek, a csalásnak nincs jogosultsága a hívő ember gondolkodásában és cselekedetében. A katolikus egyházban már XIII. Leó pápa enciklikája megfogalmazza azt, hogy az államnak felelőssége van az állampolgárokért. Tehát a szabályozó rendszeren, az állami ellenőrzési rendszeren keresztül be kell avatkoznia az államnak az emberek védelmében. Az anyaszentegyház 2009-ben, Szent Pál és Szent Péter apostolok ünnepén adta ki azt a pápai enciklikát, miszerint a gazdasági válság erkölcsi megtisztulást is kell, hogy eredményezzen. Tehát nemcsak a pénzügyi, gazdasági folyamatok sorát kell megváltoztatni. Ezekbe a folyamatokba a lelket, az emberséget, a felelősséget, az etikai kérdések teljes szintézisét bele kell vinni. Ezért van nagy jelentősége Paul H. Dembinski professzor kötetének, hiszen erősen rávilágít a pénzügyi élet etikával és felelősséggel kapcsolatos kérdéseire, amelyek nélkül elképzelhetetlen a stabil gazdaság. Meggyőződésem, hogy az emberi lét akkor tud kiteljesedni, ha gazdaság, ha az ember etikusan viselkedik a társaival szemben, a vállalaton belül, a kormányzati pozícióban. Ezen irányvonal építésében pedig a katolikus egyház, a hozzá kötődő hívő tudósok, mint Dembinski professzor vagy Luigino Bruni, Zamagni, Helen J. Alford, Michael Naughton fontos szerepet visznek. Nem véletlen, hogy egy Domonkos-rendi szerzetes, Laura nővér katalizátora annak itt Magyarországon, hogy keresztényi elveket minél jobban be lehessen vinni a gazdaságba, sőt már egyetemeken, főiskolákon megismerjék.  

A katolikus egyház, mint annyiszor, most is képes és készen áll arra, hogy megújulást hozzon az emberiségnek. Képes arra, hogy új értéket hozzon létre, újfajta gondolkodást honosítson meg az emberiség fejlődése érdekében. 

– Fontos az, hogy olyan kormány van most hatalmon, amely erre figyelemmel van? Érdemes bízni benne?

– Érdemes, hiszen a 2010 óta irányító politikai vezetés keresztényi, illetve keresztyéni tanításokra épít. Tehát a katolikus anyaszentegyház tanításaira és az 500 évvel ezelőtt megteremtődött Reformációnak, Luthernak, Kálvinnak a tanaira igen nagy mértékben támaszkodik. Az a pénzügyi stabilitás, amely 2010 óta fokozatosan alakult ki Magyarországon, az már ennek a – ha tetszik Dembinski professzor könyvében megfogalmazott – szellemiség alkalmazásának is eredménye.    

 

1
https://ecoblogstar.blogstar.hu/./pages/ecoblogstar/contents/blog/48310/pics/lead_800x600.jpg
Etika és felelősség a pénzügyi életben,katolikus egyház,Lentner Csaba,Paul H. Dembinski
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

A bejegyzésre 1 db hozzászólás érkezett!
Endre 2018-02-12 14:30:44
Az a bizonyos adóddág spirál nagyon magasra emelkedett. Toldják - foldják mindig újabb és újabb pénztömeg kibocsátásával, csakhogy ez a megoldás sem mehet a végtelenségig. Mind gyakoribbak a krízisek és mind nagyobbak az intervenciók az újabb pénzhigítással. Az amerikai dollár azonnal összeomlik, amint kiszorítják az olajforgalom lebonyolításából. A fedezet nélküli kibocsátott virtuális pénz, valamint az egyes államok államadósságai már olyan méreteket öltött, hogy abból már visszaút lehetetlen.
A minapi New Yorki tőzsde krízis is erre utal. Az értékpapírok árfolyamai ha zuhanni kezdenek az olyan leht mint a hegyről leguruló szekér. Ha beindul, bizony nehéz leállítani, vagy lehetetlen. Még rágondolni is rossz milyenek a következmények. Hiszen már régen megszűntek az aranyfedezetek.
A lakossági megtakarítások főleg értékpapírokban, egyik pillanatról a másikra semmissé válnak. Az államok zöme csődbe kerül az adódok fizetőképtelensége miatt. Az újabb pénzkibocsátások pedig csak fokozzák annak a bizonyos sipirálnak a súlyát.
Mint a toronyfelhők amelyekben leállíthatatlanná válnak a felszálló és leszálló energiák a vízpára lecsapódása által beszakadnak az óriási mennyiségű víztől és így lesz belőle katarsztrófális esőzés, amely irdatlan árvizekkel mindent megsemmisít. Így van ez az adósság spirállal is. Az is ha bedől bizony megsemmisít minden értékeket.
A nemzeti gazdaságok összeomlanak és megsemmisülnek. A következmény az óriási munkanélküliség, a polgáro jövedelem nélkül maradás, a kilátástalanság, mert a pénz értéktelen papírrá válik
Az egész bajnak a fő oka az, hogy két felé osztódik a világ. Egyik oldalon a követelő hitelezők, a másik oldalon a tartozó hitelezettek. A gazdaság összeomlásban áru hiány, munkanélküliség, teljes katarzis.
Mindezt betetőzi az a természeti katasztrófa sorozat amelyet a környzet szennyezés okoz.
Vannak olyan figyelmeztető jelek, amelyekre sokan nem is gondolnak. Elegendő 4 év méhecskék nélkül és kivesz a világ, mert nincs élelem termelés sem ember, sem állat számára, ha nincs megtermékenyülés a növények virágjai beporzottlanok maradnak és kimarad a termés. Termés hiányában éhinség lép fel és teremt beláthatatlan folyamatot a megsemmisülés felé.
Sok ember ezt fel som fogja, mert nem is gondol rá. De az a legnagyobb baj, hogy a legfelelőseebb államvezetők sem ezen törik a fejüket, hogy miként csökkentetni azt a szakadékot amely a fejlett és fejletlen nemzetgazdaságok között tátong. Ugyanis nem a népvándorlás vet véget ennek a problémának, hanem a tőke vándorlás, amelynek oda kell jutnia, ahol niány van. Ott kell beindítani a termelést, hogy a lakosság munkalehetőséghez jusson és általa jövedelemhez. Az ENSZ és a többi új világrenden gondolkodóknak ebben kellene keresnie a megoldásokat, ha túl akarják élni a véget jelentő katasztrófát.
Válaszolok

Ezeket a cikkeket olvastad már?